A "nukleáris" szó láttán persze most nyilván mindenkinek a legkülönbözőbb dolgok ötlöttek eszébe, ám Jae Kwon, a projektben résztvevő professzorasszisztens elmondása szerint ezek teljességgel veszélytelen holmik. Mint rámutatott, hasonló jellegű energiaforrásokat jó ideje használnak már például szívritmus-szabályozókban, különböző tengeralatti rendszerekben, valamint műholdakban is.
Az általuk fejlesztett variáns újdonsága alapvetően mindössze abban rejlik, hogy a már jó ideje alkalmazott szilárd félvezetők helyett ők folyékony halmazállapotúakkal dolgoznak; ezeknek az a legfőbb előnyük, hogy az adott működési körülmények között sokkal stabilabbak, megbízhatóbbak és hosszabb élettartamúak, mint a szilárd. Méretre és vastagságra ezek az akkuk egy egypennyssel mérhetőek össze, teljesítményre pedig hat nagyságrenddel múlják felül a vegyi akkukat.
Ez már így is nagyon szép eredmény, de a jelek szerint még ezt is tudják fokozni, és mint Kwon szintén elmondta, ez szándékukban is áll a jövőben - olyannyira, hogy végül már akár egy hajszálnál is vékonyabbak lehetnek ezek az "atomakkuk". Ezeket eleinte csak mikro-/nanoelektromechanikai rendszerekben alkalmaznák, de ha jól beválnak, idővel nyilván nem zárható ki a nagyobb, "népszerűbb" készülékekben való felbukkanásuk sem.
