Egy ilyen, fedélzeti memóriával ellátott processzor természetesen jóval nagyobb sávszélességre is számíthat, ami ráadásul az órajellel arányosan növekedhet. Míg például egy jelenlegi technikával működő, 45nm-es, négymagos Xeon legfeljebb 18-20 GB/s sávszélességet érhet el, addig egy régebbi, 64nm-es, 2GHz-es processzor ezzel a technikával felvértezve 128GB/s-el is repeszthet. Az új technika további előnye ráadásul az is, hogy ugyanakkora helyen több adatot tud eltárolni - olcsóbban.

Ez a fejlesztés tehát nagymértékben átalakíthatja nem csak az Intel hozzáállását a tervezéshez, de a programozók előtt is egészen új lehetőségeket tár fel, mivel ilyen processzorok esetében mindig számíthatnak a gyorsítótár elérhetőségére, amelynek a teljesítménye ráadásul az órajellel együtt növekedne. Az Intel szemszögéből pedig a néhány éven belül már kereskedelmi forgalomban is várható sokmagos (8-16) processzoroknál lesz majd rendkívül fontos a memória villámgyors elérhetősége.