Konkrétan az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának IX. cikkelyére hivatkoztak, mely szerint "Mindaddig, amíg bűnössé nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak vélelmezendő"; a kalóztörvénynél azonban már a bizonyítatlan, puszta gyanú is elegendő lenne a büntetéshez, és így saját ártatlanságuk bizonyítgatására kényszerítené az állampolgárokat.
Hasonlóképp - a hatáskörtúllépés indokával - megálljt parancsoltak a törvény végrehajtójaként létrehozott főfelügyeleti szerv működésének is, amely gyakorlatilag bírói jogkörrel felruházva gyakorolhatott volna hatalmat. Nem csupán figyelmeztethették volna a gyanúsított felhasználókat, hanem nyomban el is távolíthatták volna őket a netről.
Kritizálták továbbá a törvény szólás- és kommunikáció-szabadság-ellenességét, valamint rámutattak arra is, hogy minden szabadságkorlátozásnak pontosan arányban kell állnia a konkrétan elkövetett vétség mértékével, ami pedig az új törvény esetében szintén nem állt fenn, valamint a letiltott felhasználóknak a letiltás tényétől függetlenül, azután is fizetniük kellett volna az internet-számláikat az immár használhatatlanná vált előfizetésük után.
A francia alkotmánybíróság e döntése világraszóló, precedensértékű lehet, hathatósan gátat szabva a hasonló törvények kidolgozásának másutt is. Kérdés persze még, hogy Sárközyék ezután mit lépnek, de az alkotmánybíróság érvei eléggé szilárdnak tűnnek.

































