1. Bevezető

Ezúttal az LG házából két olyan 26”-es monitorral fogunk megismerkedni, melyek előreláthatólag nagy sikerekkel fogják zárni tesztünket. A W2600 típus két fajta kiadását vizsgáljuk meg. A H változat TN panelt kapott, melyet általában gyors válaszidő és közepes színhűség jellemez, a HP változatot pedig az igen népszerű, saját fejlesztésű S-IPS panellel látták el, mely kitűnő színvisszaadást ígér némi többletköltségért cserébe.

A specifikációk szerint óriási különbség van a két készülék fogyasztása között. Míg a H változat megelégszik a maximális 50W-tal, addig a HP akár a 110W-ot is elérheti működés közben (részben a jobb fényerőért cserébe). A látószögek különbsége az eltérő panelhasználatból fakad, a gyakorlatban viszont a megadottnál jóval látványosabb javulást írhatunk az S-IPS paneles modell javára. Szintén nagy a különbség színhűség terén, papíron viszont mindkét típus 16,7M színárnyalat megjelenítésére képes. Az olcsóbb változat csak emulálja, a drágább viszont valóban elénk tárja ezt a színmennyiséget.

2. LG W2600H

LG W2600H

A H és HP változatok közti különbség főként a képminőségen mérhető le, ugyanis ami a külcsínt illeti, csak apró eltérések fedezhetők fel köztük, a menü és a képkezelésért felelős f-Engine mindkét monitornál megegyezik. A kijelzők legfeljebb a 24”-eseknél is használatos WUXGA (1920*1200) felbontást támogatják, valamint majdnem minden igényt kielégítő testreszabhatósággal és némi extrával is rendelkeznek. Nagyvonalakban ennyit az áttekintésről, a monitorokat ezután különálló típusokként vizsgáljuk, előbb lássuk, hogyan szerepel a szolidabb árcédulával ellátott H változat!

Ami a megjelenést illeti, a koreai gyártó a kijelzőihez rendszerint inkább a divatos és iránymutató formatervezéssel, mintsem kitűnő anyaghasználattal toboroz magának rajongótábort, ám ezúttal a letisztult és szép küllem mellett komolyan vették a felhasznált műanyagok minőségét is. A készülék talprésze és kávája fényes fekete színezést kapott, utóbbit pedig egy szürke metál fényezésű díszléccel is kiegészítettek, az összhatás pedig nagyon elegáns lett. A csúszós tapintású felületek találkozásánál kapott helyet az alumínium érzetű bekapcsoló gomb, érintésével a minőség érzetét kelti bennünk.

Nemcsak a bekapcsoló-, hanem a menüvezérlő gombok is érintésre működnek, melyekkel igazán elégedettek voltunk. Ezt a feladatot az érintőgombos monitoroknál nem mindig sikerül jól megoldani. Gombismétlés nincs, ezért ha a kívánt feladatot többször szeretnénk végrehajtatni, akkor ismételt érintésre van szükség. Szerencsére ilyenkor gyorsan reagál a menü, így a beállítások hamar elvégezhetőek a monitoron. Nappali használatkor a szürke feliratok segítenek minket a tájékozódásban, szürkületkor viszont csak tippelni lehet, hogy vajon mit nyomunk meg, mivel a „gombsor” felülete teljesen sík. Visszajelzésként rövid dallamot játszik nekünk a menü, így mindig tudunk arról, hogy sikerült-e érzékelni a kiadott parancsot. Sötét szobában jól jön a telepítő lemezen mellékelt forteManager menükezelő alkalmazás, amivel minden funkciót elérhetünk, melyet a kijelző támogat, így könnyű a dolgunk, mikor gyors fényerőállításra vagy képprofil váltásra van szükségünk.

A talpszerkezettel mindenféle mutatvány elérhető, egyedül a portré mód hiányzik a repertoárból. A talp körüli megforgatás 360 fokban lehetséges, a nyakrész hátulján található szög kihúzásával pedig széles körű magasságállításra képes a monitor. A panelt nemcsak hátrafelé, hanem előre is megdönthetjük könnyed mozdulatok kíséretében, ám elegendő ellentartással ahhoz, hogy ne mozduljon el saját súlyától vagy az érintőgombok nyomkodásától.

Kicsit elégedetlenül nyugtáztuk, hogy hátul, a csatlakozók táján mindössze a már általánosnak mondható VGA és DVI bemenetek kaptak helyet. Nagyméretű kijelzőről lévén szó jogosan várnánk el egy HDMI vagy DisplayPort dugaszt is a házimozizás érdekében, és emellett komponens csatlakozókat sem találni. Így legfeljebb HDMI kimenettel ellátott eszközöket tudunk csatlakoztatni a DVI bemenetre egy átalakító segítségével. Örömhír viszont, hogy USB elosztóként is használhatjuk a monitort, a kivezetésekből kettőt kapunk hátulra, kettőt pedig a panel bal oldalán találunk. Ezzel a pen drive-ok, telefonok és mp3 lejátszók is egyszerűbben csatlakoztathatók, mintha a gépház hátuljánál kellene kotorásznunk.

A készülék hátoldalát vizsgálva látható, hogy a nyakrész meglehetősen robosztusra sikerült, ami ugyan stabil alapokat biztosít a kijelzőnek, ám cserébe számolnunk kell a megnövekedett helyigénnyel, érdemes tehát egy jókora asztalt keresni a monitornak. Értékeltük volna, ha kapunk egy fület is a panel tetejére, hogy könnyebb legyen az áthelyezés, bár enélkül sem lehetetlen a feladat. A kábeleket egy sajátos elvezetési módszerrel rendezhetjük egy kötegbe, felül a mellékelt bilinccsel, alul pedig egy kihajtható támasztékkal kívánta a gyártó ezt megoldani. Minkét esetben a bilincses módszert kellett volna használni, ugyanis utóbbi sajnos nem sikerült tökéletesre, a kábelek nem mindig tudták hol a helyük.

A kijelző ez idáig többnyire kellemes benyomást tett ránk (hiányosságokat csupán a csatlakozásnál találtunk), a képminőséget vizsgálva pedig az érzés csak tovább erősödött bennünk. A monitor bőséges fényerőtartalékkal és igen jó kontrasztértékkel büszkélkedhet, a tesztek során egyedül a legsötétebb árnyalatokat nem volt képes érzékeltetni. A színhűsége csak átlagos, ezt nemcsak szubjektív vizsgálatunk, hanem a szürke és színátmeneti tesztek darabossága is alátámasztja, ezen a területen tehát közepesen teljesített a kijelző.

A natív felbontás DVI-n keresztül nagyon szép élesnek bizonyult. Analógon sem romlott vészesen a helyzet, de a különbség azért szemmel látható. A monitor interpolálási képessége összességében átlagon felüli, bár minél kisebb felbontást használunk a megjelenítés annál homályosabb. A gyengébb VGA tulajok pedig éppen ezeket részesítenék előnyben, viszont még ezzel együtt is egészen jól használható a még elfogadható információ tartalmú 1280*800-as szélesvásznú felbontás. A 16:10-es aránytól eltérve sem kell aggódnunk, ugyanis nemcsak a 4:3-as és 5:4-es, hanem a 16:9-es felbontások is tökéletesen torzításmentesen jelennek meg a képernyőn. Szintén előrelépés, hogy a „4:3 in wide” opciót végre bekapcsolva hagyhatjuk, ugyanis a monitor képes magától eldönteni, mikor van szükség rá, így a 16:10-es képet nem nyomja össze nekünk fölöslegesen.

A háttérvilágítás egészen jó, foltosodás csak alig látható a fekete képernyőn. Alulról nagyon enyhe bevilágítással kell számolnunk, de szerencsére, ha a filmeket teljes képernyőre nagyítjuk, akkor ebből nem sokat fogunk észrevenni. A fekete mélysége szintén dicséretet érdemel, ami a filmnézés élményét javítja tovább. A betekintési szögek oldalról jók, ráadásul felülről is szokatlanul jó rálátásunk nyílik a panelre. Alulról sem vészes a helyzet, színtorzulás csak nagyon kismértékben látható (a kijelző képe némileg a melegebb színekbe hajlik), de még ilyenkor is sokáig olvasható marad. Összefoglalva tehát a TN kategóriában remek betekintési szögeket tudhat magáénak a monitor, ehhez jön még a szintén jó reakcióidő, mellyel játékos igényeinket is kiélhetjük. Az 5ms-os válaszidőtől nem kell csodákat várni, de tisztességesen megállja helyét a gyorsabb mozgásoknál is, bemeneti késése pedig elég kicsi ahhoz, hogy használat közben fel se tűnjön a jelenség.

A képernyőmenü nem sokban különbözik a márkánál megszokott struktúrától, az almenük közt a nyílgombokkal tudunk navigálni, a tulajdonságok között viszont még mindig a Set gomb nyomkodásával lépegethetünk. Ez kissé hosszadalmassá teszi a monitor beállítását, szerencsére a forteManagerrel ez is kikerülhető. Az f-Engine képkezelő „motor” Normal profiljánál lehetőséget kapunk a fényerő, kontraszt, színhőmérséklet, gamma és élesség beállítására. Alapértelmezésben kénytelenek vagyunk együtt élni a dinamikus kontraszt nyújtotta hátrányokkal, szerencsére a User profil kizárólag statikus kontrasztot használ, ezzel megoldhatjuk a fent említett problémát (mégis jobb lett volna, ha helyette egy profiloktól független kapcsolási lehetőséget kapunk). User módban továbbá felülírhatjuk a már korábban eltárolt fényerő értékét, valamint alkalmazhatjuk a színfokozó RCM és a kép tisztaságáért felelős ACE opciókat is. Sajnálatos módon az LG kijelzők menüjében ez a profil még mindig nem alkalmazható egyetlen gombnyomással, a User mód kiválasztása után ugyanis egyenként végig kell járnunk a beállításokat és csak a mentés után lépnek életbe a változtatások.

További profiljaiként a Text és Movie módokat tudjuk megemlíteni, melyek közül előbbi a célnak túlságosan világosnak bizonyult, utóbbi viszont remek színkezeléssel bír, ám a dinamikus kontraszt miatt jobban járunk, ha User módban találunk ehhez hasonló színkezelést.

A kijelző a szabványok közül az sRGB-t ismeri, így ezt a színhőmérsékletnél rögtön kiválaszthatjuk. Az előre beállított 6500K és 9300K értékek között három fokozatban lépkedhetünk, de a fő színcsatornákkal egyénileg is kikeverhetjük a nekünk megfelelő színhőmérsékletet. A fehéregyensúllyal semmi gondunk nem volt, a 6500K-es érték mellett tökéletesnek bizonyult, korrigálásra sem volt szükség. Extraként a gombok érintésekor hallható melódiát említhetjük, melyet a menüben átállíthatunk egy másikra vagy ki is kapcsolhatjuk. Az EZ Zooming opció, mely csak a forte-Manager szoftveres menüvezérlő feltelepítése után érhető el, képes az aktuális felbontáshoz képest eggyel alacsonyabb méretbe tenni asztalunkat. A felbontások közt csak egy lépésnyi csökkenést enged az alkalmazás, a következő lenyomásra pedig visszavált az eredeti felbontásra, folyamatos csökkenést vagy növelést tehát nem érhetünk el vele. Mindenesetre hasznos lehetőség, ha gyorsan szeretnénk kisebb felbontásba váltani.

3. LG W2600HP

LG W2600HP

A gyártó nagy űrt kíván betölteni a monitor HP változatával, ugyanis ilyen kedvező vételáron 26”-es méretben aligha találunk még egy S-IPS panellel szerelt modellt. A kijelző különlegessége, hogy az NTSC színskála 115%-át fedi le, hátránya, hogy ez is csak a 24”-esek felbontását hozza, de legalább nem lesz gondunk az olvashatósággal.

A formaterv nemigen különbözik az olcsóbb változattól, ugyanaz a letisztult elegancia jellemzi. A fényezés viszont már mindenhol matt (a káván és a talprészen is), ettől a műanyagok tapintása is kellemesebb és az ujjlenyomatok sem látszanak meg rajtuk annyira. Habár a felhasznált anyagokkal és az összeszerelés minőségével már eddig sem volt gondunk, valahogy masszívabbnak éreztük a HP változatot.

Az érintőgombok ezúttal is szépen teszik a dolgukat, bár kitapintani nem lehet őket, csak a szürke feliratok segítenek a navigációban. Visszajelzés gyanánt minden érintésre egy dallamot játszik nekünk, mely megváltoztatható vagy kikapcsolható a menüből. A szoftveres menüvezérlésre a mellékelt lemezen található forteManager telepítése után nyílik lehetőségünk. A bekapcsoló gomb fölött található LED megfelelő fényerővel közli a monitor állapotait, ha pedig zavarónak találnánk, ez is kikapcsolható.

A talpszerkezetnél sem találtunk különbséget, a pivot módon kívül az összes testreszabhatósági lehetőség elérhető, úgymint a széles keretek közti magasságállítás, kényelmes dönthetőség és 360 fokos forgathatóság. A talpkorong felszerelése a csavaros módszerrel nem okozhat gondot, más tennivalónk pedig nincs is az állvánnyal.

A csatlakozógárda sajnos mit sem bővült, a drágábbik modellről lévén szó kaphatott volna legalább egy HDMI dugaszt is. Az alapszintű VGA és DVI bemeneteken kívül tehát csak USB kivezetéseket kapunk, hátulra és oldalra kettőt-kettőt.

A kábel elvezetési megoldás szintén nem változott, felül a pattintós bilincses, alul pedig a bizonytalan támasztékos megoldással találkoztunk. A csatlakozók most sem kaptak fedőlapot, a fali felfüggesztés viszont ugyanúgy elérhető, ehhez csak ki kell csavaroznunk a masszív állványt a helyéről.

Az első különbség a képminőség vizsgálatánál jött elő. A kijelző maximális fényereje annyira nagy, hogy a fehér színek már bántóak lehetnek, ezért érdemes azt lejjebb venni, de legalább közvetlen napsütésben is jól használható a monitor. A TN paneles változathoz képest viszont semmi javulást nem tapasztaltunk a kontrasztértéken, a legsötétebb árnyalatok közti különbséget már nem volt képes érzékeltetni a kijelző, a többit viszont rendben találtuk. Összességében tehát jónak mondható, de nem kiemelkedő. Mivel a készülék S-IPS panelt használ, már elvárásaink is jóval nagyobbak voltak, ezért szomorúan nyugtáztuk, hogy a szürke- és színátmeneti teszteken jól látható a sávosodás az elsődleges és másodlagos alapszínek árnyalatain, melyen a színhőmérséklet változtatása sem segített. Ebből viszont a használat alatt szerencsére semmi sem vehető észre, így ha valaki nem grafikai munkára szeretné használni a monitort, biztosan elégedett lesz a telt, élénk, mégsem túlzó színhasználattal. Ha a kijelzőt párhuzamosan használjuk egy másik típus mellett, feltűnhet, hogy képe enyhén zöldes, ezért a 6500K-es érték helyett érdemes némileg hidegebb beállítással ellensúlyozni a jelenséget (saját értékeink a lap alján olvashatóak).

DVI bemeneten a natív felbontás élessége nagyon jó, ráadásul analógon sem romlik a helyzet észrevehetően, ilyen téren a kijelző minden elismerést megérdemel. A skálázási képességeiről már korántsem mondható el ugyanez. Az 1680*1050-es képméretet csúnyán, az 1440*900-as felbontást pedig katasztrofális minőségben jeleníti meg a monitor. Meglepő módon egyedül az 1280*800-as méret bizonyult jónak, a többinél jobban tesszük, ha videokártyánkra bízzuk az interpolálás feladatát. VGA bemeneten a kijelző automatikus kalibrációja sokszor lehetetlen feladatnak bizonyult, így jobb, ha kizárólag a digitális bemenet használatára szorítkozunk. A megjelenítő képarány kezelése viszont hibátlan, akármelyik felbontást választottuk, a „4:3 in wide” opciót bekapcsolva a készülék magától el tudta dönteni, mikor volt rá szükség, így minden esetben torzításmentes képpel találkoztunk.

A háttérvilágítás nagy dicséretet érdemel, ugyanis a fekete képernyőn foltosodásnak nyoma sincs, a fekete mélysége pedig kiváló. Ez viszont csak abban az esetben érvényes, amikor a monitort kizárólag szemből nézzük, ugyanis a fejünk mozgatásával a képernyő egyes területei hirtelen kivilágosodnak, mely jellemzően a sarkokban történik meg. Habár a panel látószögei minden irányból nagyon jónak mondhatóak, mégis akad egy hátrány, ami komolyan érint minket. Ez pedig a fekete mélységének elvesztése, ugyanis bármelyik oldalról nézzük, a kép ilyenkor enyhén „tejfölössé” válik, ezért a szemből történő használat erősen ajánlott. A kijelző reakcióideje viszont minden várakozásunkat felülmúlta. A kikapcsolhatatlan válaszidő gyorsítással ellátott monitor olyannyira jól szerepelt játékok alatt, hogy még a TN panellel szerelt változaton is sikerült túlteljesítenie. Az 5ms-os értéket helytállónak találtuk, melyhez zavaró ghosting vagy blending hatások sem társultak, ráadásul bemeneti késése olyannyira kicsi, hogy még a TN paneles megjelenítők is a csodájára járnak.

Az OSD teljes egészében megegyezik az előzőekben ismertetett típussal. F-Engine képprofiljai közül egyedül a Movie-t találtuk használhatónak, bár a statikus kontraszt érdekében mi ezúttal is a jól beállított User profilra esküszünk. Extrái az EZ Zooming és az érintőgombok visszajelzésére szolgáló dallamok használata.

Megjegyzés: A W2600HP típusnak már számos frissítése létezik, ezért előfordulhat, hogy a különböző revíziójú példányok másképpen viselkednek, mely főként a színmegjelenítésnél érhető tetten. Az első kiadásra (rev.1) a túlszaturált vörös színek a jellemzőek, amit sikerült kijavítani a frissítésnél (rev.2), jelen példánynál viszont már az enyhén zöldes színhasználat az, amit ellensúlyoznunk kell.

4. Értékelés

Néhány szó az értékelésről: A képminőség pontozása során mindkét változatot saját kategóriájában vizsgáltuk, így fordulhatott elő, hogy bizonyos szempontból azonos értékelést kaptak, a köztük lévő különbség mégis nagy lehet. Jó példának szolgál erre a látószög tartomány, a H változat ugyanis TN-esek közt jól teljesített, a HP kiadás viszont extrém betekintési szögeivel egy egészen más szintet képvisel, de szintén ++ értékelést kapott, mivel a prémium paneles készülékekhez hasonlítottuk (ilyenkor elvárásaink is jóval magasabbak voltak).

LG W2600H

Az LG ezúttal egy olyan 26”-es kijelzőt alkotott meg a TN kategóriában, mely szinte minden területen kivívta elismerésünket. A felhasznált műanyagok végre jó minőségűek, a formaterv letisztultan elegáns, az érintőgombok pedig jól kezelhetőek. A robosztus állvánnyal a széles testreszabhatóság is biztosított számunkra, egyedül a pivot mód maradt ki a képességek közül, ami nem feltétlenül tekinthető hátránynak. A készüléknek viszont valódi hiányossága, hogy a video csatlakozókkal szűkösen bántak, így a lehetőségek leginkább a PC felhasználásra korlátozódnak. A képminőséggel meg voltunk elégedve, a bőséges fényerőnek és jó kontrasztértéknek hála a monitort általános (de nem grafikai) munkára nyugodt szívvel tudjuk ajánlani. A filmkedvelők sem fognak csalódni, ha ezt a típust választják, a széles betekintési szögek ugyanis ilyenkor különösen jól jönnek, a User mód különleges színjavításával pedig az átlagos színhűség is ellensúlyozható. A játékot kedvelők is elégedettek lehetnek, válaszideje, ha nem is kimagaslóan jó, de megállja helyét a többi készülék közt. Skálázási képességei átlagon felüliek, így a gyengébb VGA tulajok is használhatják a monitort, ráadásul képarány kezelése is tökéletes, tehát a 16:10-től eltérő képarányok sem okozhatnak neki gondot. A gyártó kijelzőjéhez minden szükséges kábelt és szoftvert mellékelt, a szokásos 3 napos pixelhiba garanciát pedig ezúttal is megkapjuk. Alternatívái a Samsung 2693HM és T260 modelljei lehetnének, ám az LG W2600H-t minden téren jobbnak találtuk az említett típusoknál, ráadásul jelenlegi árcédulájával egyértelműen jobb vételnek tartjuk mindkettejüknél. Értékelése: 81/100, ajánlott vétel.

LG W2600HP

Küllemét tekintve az S-IPS paneles változat a keret és a talprész matt fényezésén kívül nem hozott semmi egyéb újítást. Így megmaradt a szép formaterv, a jó anyaghasználat, a kellemes kezelhetőség és a széles testreszabhatóság, de sajnos a HDMI bemenetet ezúttal is nélkülöznünk kell. Átlagos felhasználóként a képminőséggel is nagyon elégedettek lehetünk, bár grafikai munkára ez a modell sem ajánlott sávosodása és enyhén zöldes színhasználata miatt. A házimozi rajongóit boldogítják a jól használható színjavító lehetőségek (ACE, RCM), a kitűnő betekintési szögek és a foltmentes háttérvilágítás, kár, hogy az élményt beárnyékolja a fekete megjelenítése, mely csak szemből az igazi. A monitort leginkább játékos kedvűeknek ajánljuk, mivel ennyire rövid válaszidőt és bemeneti késést eddig még nem tapasztaltunk a prémium mezőnyben. Jelen típus a bizonyíték arra, hogy egy szélesebb látószögű, gazdagabb színvilág mellett sem elérhetetlen a túlvezérlési hibáktól mentes gyors mozgások megjelenítése. A skálázási képességei ugyan nem alakultak túl jól (szerencsére ez áthárítható videokártyánkra), a képarány kezelés feladatát viszont hibátlanul képes ellátni a monitor. A használathoz szükséges tartozékok mindegyike megtalálható a dobozban, a 3 napos pixelhiba garanciával pedig a hibátlan panel is biztosítható. A készüléknek ilyen kedvező vételáron egyelőre nincs alternatívája, ha pedig grafikai munkára keresünk kijelzőt, akkor jobb, ha teszünk egy próbát a NEC LCD2690WUXi típusával (melyet szintén az LG-Philips S-IPS paneljével szereltek, ám a vezérlés miatt az eredmény sokkal meggyőzőbbre sikerült) vagy a Samsung 275T+ -t választjuk, mely saját fejlesztésű S-PVA paneljével nagyon szép eredményeket képes felmutatni. Tesztalanyunknál mindkét modell komolyabb képminőséget képvisel, ám a kasszánál is jóval többet kell értük leszurkolni, ezért érdemes végiggondolni, mennyit szánunk a projektre. A monitort 80/100-as értékelésével ajánlott vételnek tartjuk.

                                   

A monitorokat a Cédrus Számítástechnikai Kft-től és a CHS Hungary Kft-től kaptuk, ezúton is köszönet értük!